Timi, a lányom most másodéves egyetemista mesterképzésen, szakfordítói szakon. A választott nyelvei az angol és a német. Alapvetően mindig is az angol nyelvet szerette, azt kezdte el tanulni még általános iskolában, utána pedig a gimnáziumban, második nyelvként kezdte el a németet. Eleinte nagyon nem tetszett neki ez a nyelv, mert sokkal nehezebbnek találta, mint az angolt, de mire elérkezett az érettségihez, addigra már majdnem középfokon beszélte azt is.
Amikor arra terelődött a szó, hogy hová tanuljon tovább, akkor sokáig tanácstalanok voltunk. Őszintén szólva nem igazán érdekelte egy olyan terület sem, ahol élete végéig el tudta volna magát képzelni. Azzal a gondolattal kacérkodott egy ideig, hogy esetleg mérnöki pályát válasszon magának, mivel a párja is annak tanult, de aztán rá kellett döbbennie arra, hogy a matematikával való viszonya nem elég jó ahhoz, hogy valaha mérnök válhasson belőle.
Végül aztán a férjem hozta fel azt az ötletet, hogy mi lenne akkor, ha angol szakon kezdene el tanulni valamelyik egyetem bölcsészkarán. Ez az ötlet tetszett neki is, hiszen a nyelvet szerette, ráadásul mindannyian úgy gondoltuk, hogy ez remek lehetőség lesz arra, hogy elmélyítse a tudását ezen a területen. Angolul meg ugye a mai világban jó ha mindenki tud. Aki pedig az átlagnál jobban is beszéli, az még jobban jár. Végül némi gondolkodás után erre a szakra adta be a jelentkezését, jó tanuló révén pedig könnyedén be is került arra az egyetemre, amit először kinézett magának.
Az ott töltött három éve alatt még jobban beleszeretett az angol nyelvbe, és amikor arról volt szó, hogy specializációt kell választani, akkor úgy döntött, hogy fordítást szeretne tanulni, mert úgy gondolta, hogy annak van a legtöbb gyakorlati haszna. Amint belekóstolt az órákon abba, hogy milyen a fordítás, arra jött rá, hogy ez egy olyan dolog, amit nagyon szívesen űzne hivatásszerűen is. Beszélgetett a tanáraival arról, hogy hogyan válhat valakiből fordító, ők pedig azt ajánlották neki, hogy diploma után érdemes lenne elvégezni egy fordítói mesterképzést.
Timit felvillanyozta ez a gondolat, ám amikor utánanézett annak, hogy milyen követelményei vannak manapság a fordítók képzésének, akkor szinte teljesen ledöbbent. Minden egyetem azt várja el a diákjaitól, hogy két idegen nyelvet ismerjenek. Mindenkinek kell lennie egy fő nyelvének, amivel behatóbban kíván foglalkozni, illetve egy második idegen nyelvnek is, amivel alacsonyabb szinten foglalkozik. Timi ekkor teljesen elszonytolódott, hiszen nem érezte elég jónak a német nyelvtudását ahhoz, hogy beiratkozzon vele egy ilyen képzésre, ráadásul az érettségi óta eltelt másfél évben felejtett is belőle rendesen.
A férjemmel akkor nekiálltunk bíztatni őt, hogy még nincsen késő feleleveníteni a tudást. Szerencsére Timiéknél az egyetemen, szinte jelképes összeg fejében, nyelvórákra is lehet járni, ahol a hallgatók különböző szintekről kezdve elsajátíthatnak egy-egy idegen nyelvet. Rávettük Timit, hogy ez jó ötlet lenne, így a diploma előtti évben be is iratkozott egy német nyelvtanfolyamra. Nagyon boldog volt, mert már az első órákon visszajött a középiskolában megszerzett tudása, és mire véget ért az a tavaszi félév, már majdnem kellően biztosnak érezte magát abban, hogy letegye belőle a középfokú nyelvvizsgát.
Viszont nyáron sem akart lazsálni, szerette volna minél többet használni a nyelvet, akár anyanyelvi beszélőkkel is. Szerencsére akkor kapott egy remek lehetőséget, mert az egyik csoporttársa mesélte neki, hogy a nyári szezonra kereshetnének maguknak ausztriai munkát. Timi eleinte még nem volt benne biztos, hogy szeretné-e az egész nyarat tőlünk távol, munkával tölteni, de végül úgy volt vele, hogy a fiatal évei mégiscsak erre valók, szóval belevágott.
Magához a munkavállaláshoz szükség volt egy társalgási szintű, biztosabb német nyelvtudáshoz, de szerencsére az már megvolt Timinek, így ki is ment, és az első ott töltött nyarát szobalányként dolgozta végig egy szállodában. Az ott töltött idő alatt fejlődött a nyelvtudása, belekóstolt abba, hogy milyen érzés a kemény munka, ráadásul olyan szép pénzt keresett meg, hogy sokat félre tudott tenni belőle a későbbiekre.
Az első Ausztriában töltött nyara óta már eltelt két éve. Azóta lediplomázott az angol szakon, megszerezte a középfokú nyelvvizsgát németből és felvették a fordítói mesterképzésre is. Az azóta eltelt nyarakat pedig mind ausztriai munkával töltötte, mert megszerette az ottani közeget. Azt mondta, hogy ha lediplomázik, akkor nem szeretne majd a vendéglátásában dolgozni, viszont annak örül, hogy a diákévei alatt egy ilyen jó lehetőséget talált magának a pénzkeresésre. Azt mondta, hogy jelenleg azt tervezi, hogy esetleg idén a téli szezonban is kimenne dolgozni hiszen most arra is lenne ideje, és szívesen kipróbálná, hogy télen milyen ott az élet.
Büszke vagyok a lányomra, mert nagyon ügyes. Nemcsak az egyetemen teljesít nagyon jól, hanem a jövőjét is szépe építgeti ezáltal, hogy az ausztriai munkájával megkeresett fizetéseit félre teszi, és gyűjtöget. Örülök, hogy Timi nem olyan fiatal, akinek esze ágában sincs dolgozni, hanem csak várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb.