A szakfordítói irodában dolgoztam nagyon sokat, és volt ott egy nagyon jó barátnőm, akivel máig tartjuk a kapcsolatot. Klárinak hívták. Egy nap azonban, megkérdezte tőlem, hogy volt e már dolgom magánnyomozóval. Kicsit meglepődtem a kérdésén, de mondtam neki, hogy még nem.
Elmesélte, hogy ő bizony kénytelen volt egy magánnyomozó szolgáltatást igénybe venni, mivel ellopták az egyik nagyon értékes nyakláncát. Megkérdeztem, hogy miért nem a rendőrséghez fordult. Azt válaszolta, hogy azért nem, mert arra gyanakszik, hogy valaki a rokonságból volt, méghozzá az anyósa.
Nagy szemekkel néztem rá, nem tudtam eldönteni, hogy viccel-e vagy komolyan gondolja. A hangja viszont határozottnak tűnt, és azt mondta, kideríti, hogy mi az igazság. Elbeszélte aggályait is, hiszen nem merte elmondani a férjének, hogy eltűnt a nyaklánc, és hogy azt gondolja, hogy az anyósa volt, hiszen tuti kiakadna. A barátnőm elmondása szerint az anyósa sohasem kedvelte, és főleg akkor volt a legundokabb, mikor a férje gyönyörű ékszereket vett neki. Egyszer meg is fenyegette, hogy ő csak kihasználja, és csak a pénzéért van a fiával. A férfi pedig két tűz között volt, mindig próbálta lecsendesíteni őket. Klári állítása szerint a férje csak a bizonyítékoknak hisz. És az anyós olyan jól csinál mindent, hogy bizony lehetetlen volt rajtakapni. A barátnőm azt is mondta, hogy egykor az aranykarkötője is eltűnt, de akkor arra gondolt, hogy biztos csak elhagyta valahol. Két eset viszont már nem lehet véletlen.
Klári története olyan volt, mint a filmekben. Rendkívül izgalmas volt, pár nap múlva arra eszméltem rá, hogy állandóan hívogatom, hogy na, hogy halad a nyomozás?!
Persze megígérte, hogy mindenről értesít, de pár nappal később el kellett utaznia, így kicsit lemaradtam az eseményekről. Persze mondta, hogy majd hív, de mindig elmaradt, vagy azt mondta dolgoznia kell, stb. Pedig én már tűkön ültem az izgalomtól!
Végre hazajött, és elmesélte az egészet. A találkozáskor az arcán megjelenő vigyorból már egyből tudtam, hogy sikerült a terve! Milyen furfangos kis nőszemély!
Repesve az örömtől mondta el, hogy a nyomozó hihetetlenül jó munkát végzett, és senki sem tudta meg, hogy magánnyomozót bérelt. Titokban találkoztak és nagyon jól haladt a nyomozás. Pár héten belül a nyomozó releváns bizonyítékokat adott Klári kezébe, és természetesen az eltűnt ékszerek is meglettek. Klári hihetetlenül hálásan és csodálattal beszélt a nyomozó úrról, aki elmondása szerint még profibb is volt, mint a filmekbe szokott lenni. Nem volt semmi bénázás, minden flottul megint.
Amikor a barátnőm előállt a férjének a bizonyítékokkal, az először mérges lett, se szerencsére hitt a szemének és átment az anyukájához és „leüvöltötte a fejét”. Sokáig nem beszéltek egymással, a barátnőm azért elmondása alapján remélte, hogy a férfi végül megbocsájt anyjának.
Nagyon elgondolkoztatott a története és azt hiszem jól járt így. Hiszen a titokra fény derült, és ismerem a férjét is. Ha elállt volna neki azzal, hogy az anyja szarka, hát … akkor tuti összebalhéztak volna, és ráment volna a házasságuk is. Azt hiszem minden jól alakult.
Ha egyszer velem is előfordulna ilyesmi, azt hiszem végül én is egy felbérelnék egy ilyen „csodanyomozót”.