Mostanában sok időt fordítok az egyik hobbimra, a szakfordításra. Szereztem belőle diplomát, azonban komolyabban még nem foglalkoztam vele. Úgy értem, hogy főállásban sokáig még nem dolgoztam ilyen cégnél. Kipróbáltam már magam benne, nem véletlenül döntöttem korábban úgy, hogy erre több időt fordítok. Szóval elmentem egy egyetemre és a másik szakmám mellett, ezt is megcsináltam, és sikeresen le is diplomáztam belőle.
Most a munkahelyemen nincs akkora pörgés, így felváltva el tudunk menni szabadságra a kollégákkal, ami már amúgy nagyon ránk fért. Illetve az is plusz pont, hogy mostanában nem kell reggeltől estig bent ülnünk az irodában. Mert így kicsivel hamarabb el tudok menni az irodából, és otthonról tudok fordítani. Ami jó, mert ezért is kapok fizetést, és ezt a munkámat is egyaránt nagyon szeretem.
Az ötlet onnan jött, hogy már kiskoromban felfigyeltünk arra a szüleimmel, hogy szeretek idegen nyelveket tanulni, a tanáraim pedig beszéltek erről a szüleimmel is, hiszen észrevették, hogy nekem ez könnyebben megy, mint a többieknek és szólni akartak a szüleimnek, hogy ezt a képességet és azt, hogy szeretek is nyelveket tanulni, nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Tegnap is szintén ez volt a kora esti programom. Amikor hazamentem az irodából, otthon már várt a finom vacsora. Aznap a párom hamarabb ért haza, és volt ideje arra, hogy megfőzze a vacsoránkat. Aztán ő még ment tovább, volt még pár dolga, amit aznap el kellett intéznie, így mikor hazaértem, üres volt a lakás. Nem is volt ez gond, hiszen így csöndben tudtam fordítani, és senki nem zavart közben.
A párom is beszél néhány idegen nyelven, ő is nagyon szereti ezt, bár sosem gondolt rá, hogy ebben a szakmában helyezkedjen el. Alapvetően mindketten marketingesek vagyunk, én, mint mondtam, a fordítást csak hobbiból csinálom. Szóval, amikor tegnap beértem a lakásba, ledobtam a cuccaim, lezuhanyoztam gyorsan, és a vacsim után a konyha lett az a hely , amit kiválasztottam a fordításhoz. Felültem a konyhapulthoz és elkezdtem dolgozni. Nem vagyok határidőhöz kötve, szóval kényelmes tempóban dolgoztam, nem siettem.
Szeretek amúgy a konyhában lenni, mert másik hobbim pedig a sütés. Imádom az édességeket és ezért imádok sütni is. A párom pedig imádja, hogy ez is a hobbim, hiszen így nagyon gyakran van otthon süti. Ő is édesszájú, akár csak én.
A konyhát egyébként nemrég újítottuk fel, vettünk egy új szekrénysort, és egy új hűtőt is. Már ráfért egy kis újítás, mert eléggé untuk már és amúgy is, korszerűsíteni kellett már. Szóval most tökéletesen néz ki a konyha, meg vagyok elégedve vele. A páromnak is tetszik, szóval most már mindketten kicsit nyugodtabbak lettünk, hogy ez is megvan már, és ezzel sem kell még pluszban foglalkozni. Ezek után meg még inkább szeretek a konyhában sertepertélni, és imádom az új konyhai eszközeinket is. A konyha kedvelt hely mindenki számára, a barátnőim is, amint megjönnek, gyorsan lehuppannak a konyhapult elé és miközben én vacsit főzök vagy összepakolok, addig a konyhában pletyizünk. Egy idő után pedig azt vesszük észre, hogy már egy órája a konyhában vagyunk és ott beszélgetünk, borozgatunk, sütögetünk, ahelyett, hogy kényelmesen a kanapéra lehuppantunk volna. Valahogy mindenkit odavonz a konyha, pedig bárhol le lehetne ülni, nem is értem, miért a konyhapulton lógunk mindig.